Ekkor volt, hogy az Úrnak, a nagykalapos hölgy férjének, születésnapja volt. Hatalmas ünnepséget szerveztek neki. Sütemények, italok és finomabbnál-finomabb falatok voltak a terített asztalon. Én eddigi életemben még soha nem láttam annyi ételt, mint akkor. A böség zavarában szenvedtem. Azt éreztem belül, hogy nincs igazság a földön. Az árvaházban , ahonnan jöttem, soha nem volt ennyi finom falat. Adni szerettem volna mindenkinek, akit ott hagytam. Kiszaladtam a ...

Néztem a gyerekeket. Csak néztem, ahogy szaladnak anyjuk karjaiba. Melegség, szeretet áradt e karokból. Boldogságot sugárzott minden anya arca, hogy újra láthatja csemetéjét. Mintha évtízedek óta nem látták volna, holott csupán pár óra telt el, hogy itt hagyták az óvodában. Mégis az a pár óra.. Örökkévalóságnak tűnt.. Én ekkor csupán 6 éves voltam. Az óvoda régi, kopott szönyegén álltam, kezemben egy játékkal. Figyeltem. Figyeltem, hogy szorgos anyák hogyan segítik fel ...

Elsőre mindenki azt hiszi, persze úgy is tűnik, hogy ez megint egy idétlen lány idétlen története. Valójában.. Ez a történet sorozat egy fiktív történet, melynek kezdőlökete még 12.-ben jött, és azóta probálom folytatni. Persze ez nem olyan könnyű. A mindennapok kihívásai mellett nem mindig akad idő írni. És persze amikor nincs miről írnod... A másik legnagyobb probléma. Igazából ezek a rövid történetek mind-mind papíron látták meg a napvilágot. Igen, igazi papíron. Nem félek ...